Egy retro hokedli újjászületése krétafestékkel

Amikor megtaláltam már akkor biztos voltam benne, hogy egy másik retro szerzeményem egy piros zsírosbödön fog rá kerülni, méghozzá természetesen piros muskátlival. Ezek után nem volt kérdés, hogy ez a hokedli most csakis piros és fehér lehet. A „most” szócskán van a hangsúly, mert azt már tudom, hogy ez csak egy ideiglenes állapota, ősszel vagy télen, de lehet, hogy már hamarabb új funkciót, és új színeket fog kapni. Krétafestékkel ez ennyire egyszerűen megy!

A hokedli elég rossz állapotban volt, már egy ideje ki volt téve az időjárás viszontagságainak, de egy gyors tisztítás után úgy döntöttem, hogy miután az egész projektre van összesen egy órám, ültetéssel és mindennel együtt, ezért a csiszolást kihagyom. Egyébként maximum 10 percet vett volna igénybe egy csiszolópapírral végigmenni a felületen, de türelmetlen voltam, festeni szerettem volna, és biztos voltam benne, hogy pár hónap múlva ismét megismétlem ezt a műveletet, szóval úgy voltam vele, hogy majd akkor csiszolom is… (persze erre sincs garancia, de sebaj a krétafesték elbírja az efféle „impulzusfestést” J).

Az alapos tisztítást persze nem lehet kihagyni. Fontos, hogy a felület tiszta, pormentes és száraz legyen! Amikor ezzel végeztem, akkor viszont végre jöhetett a festés. Ecsettel végig mentem először a lábakon, piros színnel. Már egy rétegben is szépen fedett, de szerettem volna picit mélyíteni a színt, így végül két rétegben festettem. Bár az ecsetem is látott már szebb napokat (igen-igen, mindig alaposan ki kell/ene mosni festés után), a krétafesték mégis szépen egyenletesen terült, nem hagyott ecsetnyomokat. Ez a krétafesték másik nagyszerű tulajdonsága: tökéletes homogén felületet alkot, még akkor is, ha valaki kapkodósan dolgozik vele…

A gyors száradásnak köszönhetően –amiben segítségemre volt a 35C- még így is simán belefértem az időkeretbe. A hokedli teteje fehér lett, nem szerettem volna, ha az egész piros, a fehér teljesen adta magát a kompozícióhoz. Mivel most erre a hokedlire egy növény került, így nem volt kérdés, hogy lakkozom a tetejét, hiszen a növénytől földes, vizes lehet, amit a lakkrétegnek köszönhetően sokkal könnyebb tisztán tartani.

Egy óra múlva a retro kompozícióm elkészült, pont úgy ahogy elképzeltem amikor megláttam a kis piros zsírosbödönt és a viharvert hokedlit. De természetesen már most azon gondolkozom, milyen színű legyen legközelebb, ha lesz ismét egy szabad órám… 

---

Szerző: LAnna

Még több ilyen cikket szeretnél?