Egyedi és elvesztésbiztos tornacipő akril- és textilfestékkel

Nos, ez a receptje a tökéletes és teljes káosznak.

A probléma azonban rendkívül jól orvosolható némi kreativitással és persze egy kis festékkel. A kiindulóprobléma, ami egy szuper felismeréshez vezetett, a következő volt: adott egy osztályban, vagy ovis csoportban 25-30 gyerek, fejenként egy tornacuccal. Ez egyenlő ugyanennyi teljesen egyforma fehér vászon tornacipővel (és pólóval, de erről majd máskor). Egy picit még kavar a dolgokon, hogy ezek a cipőcskék egy 2-3-4 méretet átölelő tartományban mozognak az adott közösségben, és gyerekekről lévén szó, bizony nem feltétlenül tűnik nekik fel, hogy az a cipő, ami kedden még jó volt, másnapra már kicsi vagy éppen nagy. Szeptemberben ez kifejezetten vicces helyzeteket szülhet még, ám a dolog könnyen átcsaphat többletköltségbe, ha az ember végképp elveszti a fonalat - és a cipőt.

Szóval erre az élethelyzetre kínál tökéletes megoldást az, ha nemes egyszerűséggel befestjük a cipőt. Persze lehet csak ráírni a nevet, matricázni stb., de egy 5-6-7 éves gyerek nem ér rá belenézni, sőt akár ránézni a cipőjére, arról nem is beszélve, hogy nincs az a toll vagy matrica, ami bírja ezt a típusú igénybevételt. A matrica a cipő nyelvén nem tapad meg jól, a talpán ledörzsölődik, az írásra ugyanez igaz. Tehát, mi a lábbeli megkülönböztethetősége érdekében a picit bonyolultabb, de annál szórakoztatóbb verziót választottuk: a cipő befestését.

Színezd újra akril- és textilfestékkel

Természetesen elkerülhetetlen, hogy a folyamatba bevonjuk a gyerekeket, hiszen végül is ők azok, akik hordják, vagy nem hordják majd a cipőt, a projekt sikerétől függően, így érdemes már a szín és minta megtervezésénél kikérni a véleményüket. Nálunk sem volt ez másképp, s bár nincs különösebb kézügyességem - így a mintaválaszték 3-4 opcióra szűkült, az egyszerűbb fajtából -, ám a gyerek öröme így is határtalan volt. Csak a teljesség igénye nélkül, nálunk a következő minták kerültek szóba: nagyjából 30 féle mesefigura, szuperhősök, állatok, természetesen az ovis jel, rögtön 3-4 féle kivitelben. Inspiráció tehát akadt bőven, itt tényleg csak a kézügyességem szabott határokat az alkotásnak. Kompromisszumos megoldásként maradtunk az egyszerűbb verziónál: napocska és felhő került a cipőcskékre. Maga a kivitelezés végtelenül egyszerű: a lábbeli orr részén akrilfestéket, míg a vászon részen textilfestéket használtam, előtte a talpat ragasztószalaggal körberagasztottam, a mintát pedig ceruzával előrajzoltam. Amennyiben a felületet hőkezeljük - például vasalóval -, úgy a cipő mosható is lesz, ami egy fehér alapszínnél nem hátrány.

Azzal azért érdemes számolni, hogy a cipőfestés addiktív, azaz ha az első remekművet meglátják a családtagok, akkor mindenki ilyet akar majd. Szinte borítékolható, hogy ezután végtelen számú cipőt díszíthetünk fel, hiszen mindenkinek, minden cipőjére „kell” majd valamilyen minta vagy szín. A helyzet pedig csak fokozódik, ha elkezdünk rákeresni a témára a neten, mert akkor aztán tényleg kinyílik a világ, és az idők végezetéig személyre szabott saját kollekcióban fog járni körülöttünk mindenki, már ami a vászoncipőket illeti.

Igaz, nekem volt festett bakancsom is, ami egy indokolatlanul drága lábbeli lerúgott orrából, kényszermegoldásként született és elképesztően menő lett a végeredmény, de ez egy másik téma… 

---

Szerző: LAnna

Még több ilyen cikket szeretnél?