Éjjeliszekrény festéstől a falfestésig

Múlt héten azonban minden jel arra mutatott, hogy itt az ideje megújulniuk. Először is megláttam a Chalk Art festékmintákat egyben, fakockákra festve, és azt éreztem, hogy valamin azonnal ki kell próbálnom. Aztán kiömlött az egyik éjjeliszekrényre egy kis kávé, én pedig ráébredtem, hogy ha már letörlöm, akkor ennyi erővel le is festhetem az egész bútort, hiszen más előkészületre nincs is szükség, ha krétafestékkel fest az ember.

Ezek után hirtelen lett 2 óra szabadidőm, szóval hozzáfogtam. Nem szeretnék spoilerezni, de a küldetés félig sikerrel zárult. Hogy miért csak félig, azt viszont a végén árulom majd el

Tehát nem akartam túlbonyolítani a dolgot, csak gyorsan lekenni a két éjjeliszekrényt, mindenféle minta nélkül, az egyetlen kis csavar annyi volt benne, hogy úgy döntöttem, a fiókok különböző színűek lesznek, mint a bútor többi része, és egymástól is elütnek majd. Ez leginkább egyébként arról szólt, hogy szerettem volna több színt is kipróbálni, ugyanakkor egyszerűen kivitelezhető dolgot csinálni.

Egy semleges szürkészöldes színt választottam, a Chalk Art 27-es, Balatonzöld árnyalatát, amit amúgy is nagyon kedvelek, ráadásul sok mindenhez passzol. Tetszik, ahogy hol a szürke, hol a kék, hol a zöld dominál benne, attól függően milyenek a fényviszonyok, vagy milyen szín van mellette. Persze nem egy merész választás, de a türkiz után jól esett a szememnek ez a diszkrétebb, semlegesebb szín. A fiókoknál picit bátrabb voltam, ultramarinkéket (41) és grapefruitszínt (14) választottam.

A festés tényleg gyerekjáték volt. Persze a különbséget érezni lehetett azokon a felületeken, ahol a nyers fára került a festék, például a fióknak akadtak olyan részei, amelyeket előzőleg nem festettem le, hiszen nem látszódtak, most viszont precízebben szerettem volna megcsinálni. Ezeken a részeken jobban terült a festék, hamar beszívta a fa, de összességében könnyen és gyorsan ment a munka a már festett felületeken is, és bár sikerült minden koncepció nélkül, teljesen amatőr módon - hiszen tényleg az vagyok - hozzáfogni, azért elrontani mégsem tudtam.

Viszont rengeteget tanultam most is, például azt, hogy legközelebb nem ott kezdem majd a festést, ahol a legnagyobb a felület, és ahol elvileg meg kéne fognom a bútort ahhoz, hogy hozzáférjek a nehezebben elérhető részekhez, mint amilyen a lábak belső fele vagy a bútor alja. Szóval persze most belenyúltam a festésbe, és emiatt fel kellett vinnem még egy réteget - holott, ha ügyesebb vagyok, elég lett volna egy is -, de a végeredmény így is nagyon tetszett. Sehol egy ecsetnyom, ráadásul tökéletes, matt felületet kaptam, arról nem is szólva, hogy menyire szeretem az új színeket.

És, hogy miért csak félig lett végül sikeres a küldetés? Azért, mert a megújult bútorok örömére, „gombhoz a kabátot” elv alapján a jövő héten a hálószobát is kifestjük, ugyanis annyira megtetszett a szín, amit használtam, hogy teljesen elfelejtettem, hogy a csodás, új éjjeliszekrények nem fognak passzolni a halványsárga falakhoz.

---

Szerző: LAnna

Még több ilyen cikket szeretnél?