Falfestés és faldesign története

A falfestés művészete

egészen az őskorig nyúlik vissza, gondoljunk csak az ősemberek barlangrajzaira. Ezek azonban még nem tekinthetőek a lakóhely dekorációjának, mivel általában nehezen megközelíthető felületeken helyezték el őket, nem pedig lakóhelyeiken. így is elmondhatjuk azonban, hogy a termékenységistennők szobrai mellett ezek az őskori „faldekorációk” a legrégebbi és legismertebb képzőművészeti emlékeink.

A faldekoráció az ókori civilizációkban már jobban tetten érhető, ekkor már az emberek természetes pigmentekkel festették ki lakóhelyeik falait. Az első faldesign-nak felfoghatjuk akár az ókori Egyiptomban a hieroglifákkal díszített falakat, melyek különféle vallási és mitikus témájú jeleneteket ábrázoltak. Az ókori görögök, etruszkok, és főként a római civilizáció, már mesteri színvonalon alkalmazta a kifejezetten díszítő falfestést. Ekkor már használtak olyan színezőanyagokat, melyek a mai napig fennmaradtak (egyiptomi kék, pompeji vörös). A freskófestés gyökerei is ide nyúlnak vissza, elsősorban Kréta szigetére, ahol a knósszoszi palotában lévő freskók i.e. 1500-ból származnak, de Pompejiiből is maradtak fenn máig kitűnő állapotban lévő freskók.

A középkorban a freskók, vagyis a nedves vakolatra készült festmények váltak népszerűvé, elsősorban templomokban és más vallási épületekben. Az igény tehát, hogy a minket körülvevő terek falait dekoráljuk valamilyen formában a kezdetektől jelen volt.

A reneszánsz ugrásszerű változást hozott a freskófestésben, már technikai értelemben is. A reneszánsz kor alkotói, nem csak kiváló művészek voltak, hanem olyan mesterek, akik maguk kísérletezték ki a megfelelő alapanyagokat. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Michelangelo lélegzetelállító alkotása mindenki számára ismerős.

A 20.században a faldesign jelentős átalakuláson ment át. A vasbeton és az új, modern építészeti technikák megjelenésével a falak szerkezete és funkcionalitása is megváltozott, ami új lehetőségeket hozott. A minimalizmus és a Bauhaus stílus elhozta az egyszerű, letisztult vonalakat és formákat. A tone-in tone árnyalatok népszerűsége, és a játék a falfelületekkel azonban egészen új szintre emelte a műfajt, ha nem is élte éppen a faldekoráció reneszánszát-szó szerint 

Ezután a rövid áttekintés után

talán mindannyian érezhetjük, hogy a sima fehérre meszelt falak és a faldekoráció között nagyon nagy különbségek vannak. Az utóbbi – ha mesteri szinten űzik- képzőművészet, még akkor is, ha mai kor faldesignerei nem is foghatók az itáliai reneszánsz művészeihez, de az is biztos, hogy nem is egyszerű szobafestő és mázolók. A 21.század talán legnagyobb innovációja a területen, hogy ma már nem csak a szerencsés kevesek gondolkodhatnak kreatív és mutatós falrészekben, ami az otthonuk dísze és kiemelt pontja lehet, hanem azok is, akik éreznek magukban egy kis kreativitást és szeretnék maguk dekorálni otthonukat ilyen formán.

A legtöbb eszköz és alapanyag ma már elérhető, és ami talán ennél is fontosabb: az információ, hogy mihez kezdjünk a rendelkezésünkre álló anyagokkal!

Legyen az egy dekorfólia, glitter vagy egy különleges hatású gyöngyházszínű dekorfesték, érdemes bátran belekezdeni, hiszen az egyszerű dekoráláson túl, praktikus okokból is nagyon jól tud jönni egy színes, vagy dekorált fal: ha kicsi a tér, ha funkciókat szeretnénk elválasztani, ha szeretnénk valamit elrejteni, vagy éppen ellenkezőleg: kiemelni, ha szeretnénk a színek ránk gyakorolt hatását kihasználni, ezt mind-mind tudja egy egyszerű fal, ha kicsit úgy nézünk rá, mint egy lehetőségekkel teli üres festővászonra, amit mi tölthetünk meg élettel!

---

Szerző: LAnna

Még több ilyen cikket szeretnél?